Barion Pixel Tamás András és Sándor László szamosfalvi emlékműve - Nemzeti Portrétár
Nemzeti Portrétár Közhasznú Alapítvány nagy örömmel kapta a hírt, hogy a Kolozsvár-Szamosfalva határán lévő 1848-49-es emlékművet felújítják. Ezúton kérjük, hogy akinek van bármiféle portréja a Szamosfalván 1849. október 18-án kivégzett Tamás Andrásról és Sándor Lászlóról, vagy akár egyéb dokumentuma ezzel kapcsolatban, bocsássa rendelkezésünkre. Továbbá bátorítunk mindenkit arra, hogy ezt a nemes célt –anyagi lehetőségeihez mérten- támogassa, hogy idén, 2011 októberében együtt avathassuk fel régi szépségében az emlékművet.Közösségi összefogással megmenthetjük kőbe faragott történelmünket

Tamás András és Sándor László szamosfalvi emlékműve

Tamás András és Sándor László honvédtisztek szamosfalvi emlékművének helyreállítását kezdeményezi a 2008-ban alakult Szamosfalváért Egyesület –mondta el lapunknak Vincze László, a szervezet elnöke. László Attila alpolgármester tájékoztatása szerint az egyesület együttműködési szerződéstervezetet adott le a városi önkormányzatnál, amely egyébként is szándékozott rendezni az emlékmű környékét.

Köszönettel adózott a szamosfalviak hozzáállásáért, akik már tavaly jelezték törekvésüket, hogy az 1896-ban állított, hányatott sorsú, többszörös rongálást szenvedett alkotást méltóképpen restaurálhassák. – Elődeink áldozatvállalásával létrehozott emlékművet nem engedhetjük a pusztulás prédájául – hangsúlyozta Vincze László, aki a közösségi összefogás szellemében hívja fel a kolozsvári –és nemcsak – közösség figyelmét a restaurálás támogatására. Mint elmondta, egyelőre a Mátyás-szoborcsoport talapzatának helyreállítási munkálatait is vezető Nagy Benjámin kőrestaurátort kérték fel a felújítás költségvetésének elkészítésére. – Az árajánlat rövidesen elkészül, és az önkormányzat határozhat a kérdésben, amelytől nyilván nem zárkózik el – részletezte László Attila. A világosi fegyverletételt követő megtorlások áldozatairól sokáig nem lehetett megemlékezni. Két évvel a kiegyezés után, 1869-ben, a csíkszéki honvédegylet, több lelkes kolozsvári polgár hozzájárulásával a Házsongárdi temetőben követ állíttatott Tamás András honvédezredes emlékére. Van, aki emiatt tévesen azt állítja, hogy itt is nyugszik – írja a honvéd vértanúk emlékművéről szóló tanulmányában Asztalos Lajos helytörténész. A síremléken szereplő felirat tévesen jelöli meg Tamás András születésének és kivégzésének időpontját (1849. november 19.), Sándor Lászlót nem említi.

1893 táján egy Kolozsváron működő honvédegylet és a havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat, az 1848–49. Történelmi Lapok a kivégzés körülményeinek tisztázását és a két vértanú tiszteletére emlékmű állítását kezdeményezte. Az áldozatok családtagjai, egykori harcostársak, ismerősök és szemtanúk segítségével sok mindent sikerült kideríteni: A Kolozsvárt székelő, Urban tábornok által elnökölt császári haditörvényszék „akasztófán kötél általi kivégzésre” ítélte Tamás Andrást és Sándor Lászlót. A honvédtiszteket kivégzésük színhelyének közelében, Szamosfalva határában temették el, és sírjuk helyét feliratos kővel jelölték meg a tervezett emlékoszlop felállításakor. – Az ítéletet az országúttól délre, egy kis halmon hajtották végre, a kortársak véleménye szerint a szamosfalvi határkő tájékán. A sír a vesztőhely közelében, az emlékoszloptól néhány száz lépésre, a Szamosfalva felé vezető vasút jobb oldalán volt, 1896-ban egy Kelemen Mihály nevezetű lakos földjén. Orosz Ferenc 1933. évi városismertetőjében olvasható: „Az emlékoszlop mögött távolabb, a vasúti töltés túloldalán, felirattal ellátott kőoszlop jelzi sírjukat.” Ennek ma már nyoma sincs. Az emlékművet az országút melletti emelkedőn állították föl – tájékoztat írásában Asztalos Lajos. Vincze László elmondása szerint Lénárt Dénes szamosfalvi lakos még ismeri a honvédek sírhelyét, amelyet azóta beépítettek. 1933-ban az emlékmű és a Szamosfalva felé vezető vasútvonal jobb oldalán a két vértanú sírját jelző, feliratos kőoszlop még a helyén volt, amint azt egy korabeli fénykép tanúsítja.

1949-ben, kivégzésük századik évfordulójára emlékezve, megkoszorúzták a két honvéd vértanú sírját. A szamosfalvi tanító és a református lelkész vezetésével az iskolások is részt vettek a megemlékezésen és virágot helyeztek el a feliratos, betontömbbe foglalt sírkőre. Lénárt Dénes iskolásként részt vett a megemlékezésen. A betonba foglaląt kő feliratát látta ugyan, de szövegére nem emlékszik. Az 1960-as években a területet parcellázták. Az 1960-as évek vége felé épültek itt az első kis házak. Valószínűleg ekkor tüntették el a síremléket – foglalta össze Lénárt Dénes közlését tanulmányában Asztalos Lajos.Egy sokat megélt emlékmű története

A közadakozásból emelt emlékoszlop alapkövét 1896. április elején helyezték el, és október 18-án, a honvédtisztek kivégzésének napján szentelték fel ünnepélyes keretek között. A kereszt alakú talapzat körülbelül 1,7, a középső, négyszög alakú hasáb része mintegy 1,6, felső, piramis alakú része pedig kb. 2 méter magas volt. Az emlékoszlop többi oldalán, legfelül, kereszt volt látható. A talapzatot négy láb támasztja, mindegyiken egy-egy kőgolyó. Az emlékművet kör alakú vasrács keríti – részletezi Asztalos Lajos.

Az emlékműhöz szükséges követ a felirattal együtt Schmiel Dávid kőbánya-tulajdonos a saját költségén dolgoztatta ki, szállíttatta a helyszínre és állíttatta fel. Díszes vasrácskerítését Demjén Ágoston, Porsche Ferenc, Beczkay Péter és ifj. Knauer József műlakatosmester dolgozta ki, festését Grünwald Mór végezte. A vasanyag nagy részét Reményik Lajos és fia vaskereskedő bocsátotta a négy lakatosmester rendelkezésére. A kerítésen belüli területet Walz Lajos egyetemi főkertész ültette be díszcserjékkel, a kerítésen kívül Havas Gyula MÁV üzletvezetőségi főmérnök négy hársfát ültetett, a kerítés alatt Pollák Samu aszfalt- és cementgyáros fél méter széles aszfaltburkolatot öntetett. Említett személyek minden munkálatot díjtalanul végeztek – derül ki a helytörténész tanulmányából.

Tamás András és Sándor László szamosfalvi emlékműve

Az emlékoszlop alsó részén a havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat, az 1848–49. Történelmi Lapok tájékoztatása szerint az alábbi szöveg volt olvasható: A HAZÁÉRT/ÉS A NEMZET JOGAIÉRT/1849. OKTÓBER 18-ÁN/E HELYEN,/A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT/SZENVEDETT/TAMÁS ANDRÁS ALEZREDES/Sz. CSIKMÁDÉFALVÁN 1784. X/16,/SÁNDOR LÁSZLÓ TÁBLABIRÓ/AZ I. SZÉKELY EZRED 1-SŐ ZÁSZLÓALJÁBAN/NEMZETŐR TISZT/Sz. CSIKTAPLÓCZÁN 1796. –összegzi a helytörténész. A földön heverő egyik kődarab ma kibetűzhető szövege: […]/48–49-ES/ALEZREDES/SÁNDOR LÁSZLÓ/ŐRNAGY/48–49/VÉRTANUK/EMLÉKÉRE/. Az emlékmű felső része a földön hever, több darab hiányzik belőle. Egykori felirata: HONVÉD/VÉRTANÚK/EMLÉKE.

Sándor László egyik unokája, Szőrtsey Antal állítása szerint említett Csíktaplóczán lakott ugyan, de Csíkszentmihályon született. A szabadságharc előtt és alatt semmiféle hivatalt nem viselt. Birtokosként a megyei gyűléseken heves ellenzéki beszédeket tartott, ezért „nagyszájú Sándor Lászlónak” nevezték. Nem sikerült tisztázni, volt-e rangja vagy sem. Egyes vélemények szerint ugyanis őrnagy volt, mások szerint táblabíró és nemzetőr-százados – összegzi Asztalos Lajos.

Az 1950-es években végzett műemlékfelmérés során Engelné Szabó Ilona, Tamás András nevét a fenti – az ép oszlop országút felőli oldalán levő – szöveg elején látta. Mindebből arra következtethetünk, hogy az emlékműre nem a Történelmi Lapokban közölt szöveget vésték. E. Szabó Ilona az oszlop egyik oldaláról ezt is lejegyezte: MONOMENTUL/MARTIRILOR, azaz a „vértanúk emlékműve” – írja a helytörténész.Az első világháborút követően, az első román nyelvű városismertető szerint az „emlékmű a magyarok egyik vereségéről, az 1848–1849-es forradalomról emlékezik meg”. Az 1930-as évek vége felé az emlékmű – föltehetően felső részét – ledöntötték. Földbe taposott feliratos köveit 1941 nyarán az itt állomásozó légvédelmi üteg tüzérei találták meg, s állították helyre. Felirata a kolozsvári Ellenzék szerint (1941. december 13.) ekkor a következő volt: A HAZÁÉRT ÉS A NEMZET VÉDELMÉÉRT/1849. OKTÓBER 18-ÁN/E HELYEN A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT/SZENVEDETT/TAMÁS ANDRÁS EZREDES,/SZÜLETETT CSÍKMADÉFALVÁN 1784.X.16./SÁNDOR LÁSZLÓ, A SZÉKELY EZRED/ZÁSZLÓALJÁBAN ŐRNAGY/SZÜLETETT CSÍKTAPLOCZÁN…/ Az emlékmű talapzatára még egy feliratot helyeztek: BARBÁR KEZEKTŐL LEDÖNTÖTT EZEN/EMLÉKET FELKUTATTA ÉS VISSZAÁLLITOTTA/A 25. ÖNÁLLÓ LÉGVÉDELMI GÉPÁGYU-
ÜTEG/ 1941. AUGUSZTUS 10-ÉN/. Felső részére, az oszlopnak támasztva, feliratos terméskőtáblát helyeztek: VÉRTANUSÁGTOK MEGSZENTELT HELYÉN/EMLÉKETEK E KŐBETŰK ŐRZIK./DE MAGYAR SZÍVBEN JOBBAN, MINT A SZIKLA/MEGTARTJUK MAJD A VÉGTELEN IDŐKIG./ – jegyzi le Asztalos Lajos.

A második világháború után mindkét feliratos követ eltüntették. Az emlékmű azonban még 1977 novemberében sértetlenül állt. 1985 márciusában felső része a felirattal együtt már a földön hevert, azóta is ebben az állapotban van. A kődarabra valaki ráfestette: 48 […] / vértanúk / emlékműve. Az időjárás hatásának kitett kő lassan pusztul, így ma a felső sornak csak az eleje látható. 1993 őszén a körülötte nőtt cserjéktől megtisztították, feliratos részét a kerítésen belülre, a talapzat mellé helyezték.Az alsó, kereszt alapú rész még az eredeti, XIX. századi emlékből maradhatott meg, nem tudjuk, hogy 1941-ben milyen mértékben használták fel a világháború után lerombolt maradványokat – mondta lapunknak Gaal György helytörténész, aki szerint szép megvalósítás volna, ha október 18-án már a restaurált emlékművet ünnepelhetné a közösség. Emlékeztetett arra, hogy több kolozsvári emléket nem újítottak fel, nem készítettek el újra, és nem helyeztek vissza helyükre: ilyen volt például az 1919-ben elpusztított, Kárpátok őre szobor, amely a Deák Ferenc utcán állt, a „fejedelem szobrok” a Fellegváron, vagy a Fadrusz János által tervezett, 1898-ban elkészült Unió-emléktábla, amely a Redut (Vigadó), a mai Néprajzi Múzeum épületén volt.A műemlék felújítására szánt adományok az alábbi számlaszámra utalhatók: Asociatia Pro-Someseni (Szamosfalvaert) cif.24283818, számlaszám: RO84OTPV2000002239670001. Érdeklődni a vincze_laszlo@yahoo.com e-mail címen lehet

TovÁBBI
Érdekességek