A Nemzeti Portrétár Közhasznú Alapítvány nagy örömmel kapta a hírt, hogy a Kolozsvár-Szamosfalva határán lévő 1848-49-es emlékművet felújítják. Ezúton kérjük, hogy akinek van bármiféle portréja a Szamosfalván 1849. október 18-án kivégzett Tamás Andrásról és Sándor Lászlóról, vagy akár egyéb dokumentuma ezzel kapcsolatban, bocsássa rendelkezésünkre. Továbbá bátorítunk mindenkit arra, hogy ezt a nemes célt –anyagi lehetőségeihez mérten- támogassa, hogy idén, 2011 októberében együtt avathassuk fel régi szépségében az emlékművet.Közösségi összefogással megmenthetjük kőbe faragott történelmünket Tamás András és Sándor László honvédtisztek szamosfalvi emlékművének helyreállítását kezdeményezi a 2008-ban alakult Szamosfalváért Egyesület –mondta el lapunknak Vincze László, a szervezet elnöke. László Attila alpolgármester tájékoztatása szerint az egyesület együttműködési szerződéstervezetet adott le a városi önkormányzatnál, amely egyébként is szándékozott rendezni az emlékmű környékét. Köszönettel adózott a szamosfalviak hozzáállásáért, akik már tavaly jelezték törekvésüket, hogy az 1896-ban állított, hányatott sorsú, többszörös rongálást szenvedett alkotást méltóképpen restaurálhassák. – Elődeink áldozatvállalásával létrehozott emlékművet nem engedhetjük a pusztulás prédájául – hangsúlyozta Vincze László, aki a közösségi összefogás szellemében hívja fel a kolozsvári –és nemcsak – közösség figyelmét a restaurálás támogatására. Mint elmondta, egyelőre a Mátyás-szoborcsoport talapzatának helyreállítási munkálatait is vezető Nagy Benjámin kőrestaurátort kérték fel a felújítás költségvetésének elkészítésére. – Az árajánlat rövidesen elkészül, és az önkormányzat határozhat a kérdésben, amelytől nyilván nem zárkózik el – részletezte László Attila. A világosi fegyverletételt követő megtorlások áldozatairól sokáig nem lehetett megemlékezni. Két évvel a kiegyezés után, 1869-ben, a csíkszéki honvédegylet, több lelkes kolozsvári polgár hozzájárulásával a Házsongárdi temetőben követ állíttatott Tamás András honvédezredes emlékére. Van, aki emiatt tévesen azt állítja, hogy itt is nyugszik – írja a honvéd vértanúk emlékművéről szóló tanulmányában Asztalos Lajos helytörténész. A síremléken szereplő felirat tévesen jelöli meg Tamás András születésének és kivégzésének időpontját (1849. november 19.), Sándor Lászlót nem említi. 1893 táján egy Kolozsváron működő honvédegylet és a havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat, az 1848–49. Történelmi Lapok a kivégzés körülményeinek tisztázását és a két vértanú tiszteletére emlékmű állítását kezdeményezte. Az áldozatok családtagjai, egykori harcostársak, ismerősök és szemtanúk segítségével sok mindent sikerült kideríteni: A Kolozsvárt székelő, Urban tábornok által elnökölt császári haditörvényszék „akasztófán kötél általi kivégzésre” ítélte Tamás Andrást és Sándor Lászlót. A honvédtiszteket kivégzésük színhelyének közelében, Szamosfalva határában temették el, és sírjuk helyét feliratos kővel jelölték meg a tervezett emlékoszlop felállításakor. – Az ítéletet az országúttól délre, egy kis halmon hajtották végre, a kortársak véleménye szerint a szamosfalvi határkő tájékán. A sír a vesztőhely közelében, az emlékoszloptól néhány száz lépésre, a Szamosfalva felé vezető vasút jobb oldalán volt, 1896-ban egy Kelemen Mihály nevezetű lakos földjén. Orosz Ferenc 1933. évi városismertetőjében olvasható: „Az emlékoszlop mögött távolabb, a vasúti töltés túloldalán, felirattal ellátott kőoszlop jelzi sírjukat.” Ennek ma már nyoma sincs. Az emlékművet az országút melletti emelkedőn állították föl – tájékoztat írásában Asztalos Lajos. Vincze László elmondása szerint Lénárt Dénes szamosfalvi lakos még ismeri a honvédek sírhelyét, amelyet azóta beépítettek. 1933-ban az emlékmű és a Szamosfalva felé vezető vasútvonal jobb oldalán a két vértanú sírját jelző, feliratos kőoszlop még a helyén volt, amint azt egy korabeli fénykép tanúsítja. 1949-ben, kivégzésük századik évfordulójára emlékezve, megkoszorúzták a két honvéd vértanú sírját. A szamosfalvi tanító és a református lelkész vezetésével az iskolások is részt vettek a megemlékezésen és virágot helyeztek el a feliratos, betontömbbe foglalt sírkőre. Lénárt Dénes iskolásként részt vett a megemlékezésen. A betonba foglaląt kő feliratát látta ugyan, de szövegére nem emlékszik. Az 1960-as években a területet parcellázták. Az 1960-as évek vége felé épültek itt az első kis házak. Valószínűleg ekkor tüntették el a síremléket – foglalta össze Lénárt Dénes közlését tanulmányában Asztalos Lajos.Egy sokat megélt emlékmű története A közadakozásból emelt emlékoszlop alapkövét 1896. április elején helyezték el, és október 18-án, a honvédtisztek kivégzésének napján szentelték fel ünnepélyes keretek között. A kereszt alakú talapzat körülbelül 1,7, a középső, négyszög alakú hasáb része mintegy 1,6, felső, piramis alakú része pedig kb. 2 méter magas volt. Az emlékoszlop többi oldalán, legfelül, kereszt volt látható. A talapzatot négy láb támasztja, mindegyiken egy-egy kőgolyó. Az emlékművet kör alakú vasrács keríti – részletezi Asztalos Lajos. Az emlékműhöz szükséges követ a felirattal együtt Schmiel Dávid kőbánya-tulajdonos a saját költségén dolgoztatta ki, szállíttatta a helyszínre és állíttatta fel. Díszes vasrácskerítését Demjén Ágoston, Porsche Ferenc, Beczkay Péter és ifj. Knauer József műlakatosmester dolgozta ki, festését Grünwald Mór végezte. A vasanyag nagy részét Reményik Lajos és fia vaskereskedő bocsátotta a négy lakatosmester rendelkezésére. A kerítésen belüli területet Walz Lajos egyetemi főkertész ültette be díszcserjékkel, a kerítésen kívül Havas Gyula MÁV üzletvezetőségi főmérnök négy hársfát ültetett, a kerítés alatt Pollák Samu aszfalt- és cementgyáros fél méter széles aszfaltburkolatot öntetett. Említett személyek minden munkálatot díjtalanul végeztek – derül ki a helytörténész tanulmányából. Az emlékoszlop alsó részén a havonta kétszer megjelenő kolozsvári folyóirat, az 1848–49. Történelmi Lapok tájékoztatása szerint az alábbi szöveg volt olvasható: A HAZÁÉRT/ÉS A NEMZET JOGAIÉRT/1849. OKTÓBER 18-ÁN/E HELYEN,/A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT/SZENVEDETT/TAMÁS ANDRÁS ALEZREDES/Sz. CSIKMÁDÉFALVÁN 1784. X/16,/SÁNDOR LÁSZLÓ TÁBLABIRÓ/AZ I. SZÉKELY EZRED 1-SŐ ZÁSZLÓALJÁBAN/NEMZETŐR TISZT/Sz. CSIKTAPLÓCZÁN 1796. –összegzi a helytörténész. A földön heverő egyik kődarab ma kibetűzhető szövege: […]/48–49-ES/ALEZREDES/SÁNDOR LÁSZLÓ/ŐRNAGY/48–49/VÉRTANUK/EMLÉKÉRE/. Az emlékmű felső része a földön hever, több darab hiányzik belőle. Egykori felirata: HONVÉD/VÉRTANÚK/EMLÉKE. Sándor László egyik unokája, Szőrtsey Antal állítása szerint említett Csíktaplóczán lakott ugyan, de Csíkszentmihályon született. A szabadságharc előtt és alatt semmiféle hivatalt nem viselt. Birtokosként a megyei gyűléseken heves ellenzéki beszédeket tartott, ezért „nagyszájú Sándor Lászlónak” nevezték. Nem sikerült tisztázni, volt-e rangja vagy sem. Egyes vélemények szerint ugyanis őrnagy volt, mások szerint táblabíró és nemzetőr-százados – összegzi Asztalos Lajos. Az 1950-es években végzett műemlékfelmérés során Engelné Szabó Ilona, Tamás András nevét a fenti – az ép oszlop országút felőli oldalán levő – szöveg elején látta. Mindebből arra következtethetünk, hogy az emlékműre nem a Történelmi Lapokban közölt szöveget vésték. E. Szabó Ilona az oszlop egyik oldaláról ezt is lejegyezte: MONOMENTUL/MARTIRILOR, azaz a „vértanúk emlékműve” – írja a helytörténész.Az első világháborút követően, az első román nyelvű városismertető szerint az „emlékmű a magyarok egyik vereségéről, az 1848–1849-es forradalomról emlékezik meg”. Az 1930-as évek vége felé az emlékmű – föltehetően felső részét – ledöntötték. Földbe taposott feliratos köveit 1941 nyarán az itt állomásozó légvédelmi üteg tüzérei találták meg, s állították helyre. Felirata a kolozsvári Ellenzék szerint (1941. december 13.) ekkor a következő volt: A HAZÁÉRT ÉS A NEMZET VÉDELMÉÉRT/1849. OKTÓBER 18-ÁN/E HELYEN A BITÓFÁN VÉRTANUHALÁLT/SZENVEDETT/TAMÁS ANDRÁS EZREDES,/SZÜLETETT CSÍKMADÉFALVÁN 1784.X.16./SÁNDOR LÁSZLÓ, A SZÉKELY EZRED/ZÁSZLÓALJÁBAN ŐRNAGY/SZÜLETETT CSÍKTAPLOCZÁN…/ Az emlékmű talapzatára még egy feliratot helyeztek: BARBÁR KEZEKTŐL LEDÖNTÖTT EZEN/EMLÉKET FELKUTATTA ÉS VISSZAÁLLITOTTA/A 25. ÖNÁLLÓ LÉGVÉDELMI GÉPÁGYU- A második világháború után mindkét feliratos követ eltüntették. Az emlékmű azonban még 1977 novemberében sértetlenül állt. 1985 márciusában felső része a felirattal együtt már a földön hevert, azóta is ebben az állapotban van. A kődarabra valaki ráfestette: 48 […] / vértanúk / emlékműve. Az időjárás hatásának kitett kő lassan pusztul, így ma a felső sornak csak az eleje látható. 1993 őszén a körülötte nőtt cserjéktől megtisztították, feliratos részét a kerítésen belülre, a talapzat mellé helyezték.Az alsó, kereszt alapú rész még az eredeti, XIX. századi emlékből maradhatott meg, nem tudjuk, hogy 1941-ben milyen mértékben használták fel a világháború után lerombolt maradványokat – mondta lapunknak Gaal György helytörténész, aki szerint szép megvalósítás volna, ha október 18-án már a restaurált emlékművet ünnepelhetné a közösség. Emlékeztetett arra, hogy több kolozsvári emléket nem újítottak fel, nem készítettek el újra, és nem helyeztek vissza helyükre: ilyen volt például az 1919-ben elpusztított, Kárpátok őre szobor, amely a Deák Ferenc utcán állt, a „fejedelem szobrok” a Fellegváron, vagy a Fadrusz János által tervezett, 1898-ban elkészült Unió-emléktábla, amely a Redut (Vigadó), a mai Néprajzi Múzeum épületén volt.A műemlék felújítására szánt adományok az alábbi számlaszámra utalhatók: Asociatia Pro-Someseni (Szamosfalvaert) cif.24283818, számlaszám: RO84OTPV2000002239670001. Érdeklődni a vincze_laszlo@yahoo.com e-mail címen lehet |
TovÁBBI
Érdekességek