2026.március 23-án nyílt meg a Nemzeti Portrétár rendezésében Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban az a kiállítás, amely a cs. (és) kir. 12. Nádor-huszárezred 17 ezredparancsnokának a portréját mutatja be.

Az 1800-tól 1918-ig fennállt nagy múltú huszárezred végigharcolta a korszak összes háborúját: Napóleoni-hadjáratok (1805, 1809, 1812, 1813–1814, 1815), 1821-es itáliai felkelés leverése, 1848/49-es szabadságharc, 1859-es,1866-os hadjáratok, 1914-1918-as I. világháború. A regiment számos szállal kötődött Gyöngyöshöz. 1800-as megszervezésekor legénységét a Hajdú- és a közeli Jászkun-kerületből kapta. 1816–1821, 1826–1833, és 1877–1895 között pedig itt állomásozott. Az egykori huszárlaktanya (Vármegyeháza) jókora épülete, kapualjában több a huszárokra és lovaikra emlékeztető emléktáblával, valamint első parancsnokuk, Hertelendy Gábor (1742–1820) óbester sírja a Felsővárosi temetőben máig rájuk emlékeztet.

Az eredeti képek az Iglói Múzeum (Szlovákia) márkusfalvai műtárgyraktárából érkeztek Budapestre, a Nemzeti Portrétár kiállítására. A kiállítás május 7-ig látható Gyöngyösön, ezután továbbköltözik Karcagra.

A képek – a Márkusfalván visszamaradt ezredtulajdonosi portrékkal együtt – egykor az ezred mindenkori tiszti étkezőjét díszítették, így a gyöngyösi állomásozások éveiben is. Pótkeretük utolsó állomáshelye az I. világháború alatt Kassán volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásakor a képek itt maradtak, majd nagy valószínűséggel innét kerültek idővel a közeli Iglói Múzeumba. A képek egy része utoljára ezelőtt 125 évvel, a Vasárnapi Újságban volt látható, amikor a népszerű képes újság megemlékezett az ezred százéves fennállásáról. Bár a regimentnek 118-éves története alatt összesen 32 parancsnoka volt, az I. világháború alattiak már nagy valószínűséggel nem kerültek megfestésre és a korábbiakból is elveszett vagy kallódik néhány. De tizenheten most visszatértek Gyöngyösre, ahol a gyakorlatra kivonuló, vagy éppen kimenős huszárok sokáig meghatározó elemei voltak a kisváros utcaképének.

Ezt a sajátosan magyar lovas csapatnemet egyenruhájával, fegyverzetével, felszerelésével,
harcmodorával, sőt haj és bajusz viseletével tőlünk vette át egész Európa, de az Amerikai Egyesült Államoknak és az angol-indiai hadseregnek is voltak huszár jellegű alakulatai. A Nádor-huszárok egyenruháját egykor büszkén viselte József és István nádor, VII. Edward angol király (mindhárman ezredtulajdonosok), Görgey Artúr, Virágh Gedeon (aki a szabadságharc alatt katonáival számos veszély között hazaszökött Csehországból, hogy Magyarországot védelmezze és ezért 1849 után utoljára szabadult Aradról), gr. Széchényi György világháborús aranysarkantyús vitéz. A magyar huszár – nemzeti büszkeségünk tárgya – mindig és mindenütt példát mutatott a világban vitézségből, emberségből. Parancsnokaik között a magyarokon kívül volt osztrák, cseh, morva, szerb, lengyel –jól reprezentálva a dunai monarchia nemzetiségi sokszínűségét – sőt egy orosz is. De huszár uniformist viselni mindnyájuk számára büszkeséget és elismertséget jelentett.

Rainer Pál