Barion Pixel Rakovszy Márton tábornok portréja - Nemzeti Portrétár

Rakovszky Márton tábornok portréja

Nemzeti Portrétár hírei

Rakovszky Márton, olaj-vászon

A Nemzeti Portrétár négy éve tűzte ki célul, hogy felkutatja és összegyűjti a huszárezredek portréit, hogy minél több érdeklődőhöz eljuthassanak a huszárok arcképei és élettörténetei. A 2022 decemberében megjelent könyv, A Pálffy-huszárok vöröskői tiszti portréi is olyan régi huszárcsaládok tagjait mutatja be, akik a történelem során a katonai szolgálatnak szentelték életüket nemzedékeken keresztül.

A Rakovszky család az elmúlt héten megosztotta velünk báró Rakovszky Márton portréját, amelyet pár éve restauráltattak. Rajtuk keresztül válik publikussá digitálisan a hadtörténészek, művészettörténészek, kutatók és érdeklődök számára. Ezúton is szeretnénk megköszönni a munkánkban való segítséget!

Rakovszky Márton tábornok arcképét, ismereteink szerint, utoljára 1943-ban közölte az Új idők című, 1894 és 1949 között megjelenő szépirodalmi, művészeti, képes hetilap két másik Rakovszky-portréval együtt. A második világháborúban íródott ismeretterjesztő cikk is már úgy hivatkozott a Rakovszky-családra, mint a régi magyar huszárcsaládok egyikére. A Rakovszky- család nemessége visszavezethető egészen III. László koráig, ugyanis 1204-ben megerősítette azt. A Nádasdy-huszárezredről szóló könyvünkben is találkozhatunk Rakovszky István főhadnaggyal, aki már 17 éves korában lépett katonai pályára. A cikk azt is megemlíti, hogy a Mária Terézia huszárezredeiben kilenc Rakovszky tiszt szolgált, amelyből sokan hősi halált haltak.

Rakovszky Márton 1755-ben született és 1828-ban halt meg. Katonai pályáját tekintve, elmondható, hogy 1771-ben lépett be önkéntesen a 3. Hadik-huszárokhoz, majd a későbbiekben a 11. Székely Határőr huszárezred parancsnoka lett. 1814-ig valamennyi hadjáratban részt vett, mindvégig bátorként, erős jellemként írják le, aki nagy katonai tudással rendelkezett, soha nem volt beteg és soha nem volt szabadságon. Többek között harcolt Fiumében, Varsóban, Nizzában, Havasalföldön. Főhadnaggyá léptették a Horea-Cloșca-féle lázadás leverésénél mutatott vitézsége miatt. 1799-ben Vaprio-nál két ellenséges gyalogoszlopot is sikerült levernie, zsákmányul ejtve 17 ágyút. Ugyanebben az évben Tortona és Novi várát is megadásra késztette, melyek után a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét és a báró címet is megkapta.

Bízunk benne, hogy egy kiállítás alkalmával megtekinthető lesz a festmény a nagy közönség számára is.

Ha tudomása van hasonló portré festményről, kérjük jelezze weboldalunkon vagy e-mail címünkön (nemzetiportretar@gmail.com) keresztül!

Budapest, 2023. február 21.
Korpa Andrea, projektmunkatárs

TovÁBBI
Érdekességek