Mint korábbi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, Münchenben 2012. január 12-én zár be a HYPO-Kulturstiftungban -Theatinerstasse 8.- megrendezett nagyszabású portrékiállítás. A személyes részvétel szinte kötelezőszerű volt alapítványunk részéről, hiszen az 1500-as évek környékén kialakuló német portréfestészet bemutatásának tapasztalataira mindenképp szükségünk lesz egyszer, valamikor. A kiállításra Reicher Péter látogatott Münchenbe, akinek személyes beszámolóját az alábbiakban tesszük közre.

A München felé vezető  hat és félórás út éppen elegendő ahhoz, hogy az ember átgondolja, mit is szeretne megfigyelni a kiállítás alkalmával: Miért időszerű ma Münchenben, a mohácsi vész időszakából származó német személyek arcképét bemutatni? Ötvözik-e a szervezők a múltat és a modernt? Milyen is egy bank által szponzorált kiállítóhelység a sétálóutca kellős közepén? Milyen alapos a katalógus, és hány nyelvre fordították le? A teremőrök leordítják-e a gyermeklátogatók szüleinek fejét? Hogyan oldják meg a biztonságot? Mikor lesz megint Magyarországon is újra portrékiállítás az 1988-ban megrendezett óta?

Meglepetés: A számomra eddig ismeretlen kiállítóterem, a város egyik sétálóutcáján egy modern üzletközpont 1 emeletén helyezkedik el, egy szokásos nagy alapterületű ruhabolt tőszomszédságában. Hmm, lehet, hogy vége az önálló múzeum épületeknek? A fűtés, biztonság, parkolási lehetőség, majd utána beugrom szandált venni praktikum űberelni fogja az Andrássy út villa hangulatát? Nyitás után hat perccel már 14 fő állt a kasszánál sorban! Ez jó jelnek ígérkezett! A ruhatárban ingyen lógnak a bajor lódenek, a keleti kis-hátizsákot ingyen rejti el a látogatói szekrényke. A jegyvizsgálat mosolygós, de alapos. A Dürer – Cranach – Holbein témakör magyarázatai, német-angol kiadásban jól olvashatóak a tablókon. Belépve az első terembe látom, hogy a lényeg a KÉP. Sötétebb árnyalatú drapériákon lebegnek a képek. Nincs damil, nincs lánc. De korlát se az 513 éves képek előtt! Minden kép előtt egy moderált méretű kis dobogó van, amelyre érdekes módon egy bajor látogató sem lép fel! A látogatók a dobogót (20 cm magas, cc 1 * 1,2 m) körbeállják, és lehetőségük szerint behajolva a képig elmerülnek a részletekben. És jéééé, egy olajkép sem csillog a múzeumi megvilágítástól! Kristály tisztán lehet látni minden irányból, és lehet élvezni az 500 éves ecsetvonásokat minden egyes kép esetén! És az elmaradhatatlan, rettegő tekintetű teremőrök? Vagy itt feltalálták a láthatatlan-köpenyt? Azonnal vásárolok egy galériára valót és hozom haza! A számtalan frankfurti, müncheni, new-yorki, londoni, madridi, varsói, bécsi, bázeli, lyoni műremekek mellet jó volt látni két ismerős darabot a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumból! Ilyen jelenében és múltjában egyszerre internacionalista kiállításon a mesterekre, és az ábrázoltakra vonatkozó adatok az adott történelmi kor szerint voltak hitelesen feltüntetve. Így minden látogató a legnagyobb lelki békében koncentrálhatott a számtalan remekműre!

A kiállítás német nyelvű katalógusának felbontását a gyermekek lefektetése utánára időzítettem, helyesen. Az érzés hátborzongató volt! Akit érdekel a gyönyörű katalógus, megmutatom szívesen!

Reicher Péter