Nemzeti Portrétár


Híreink
Érkeznek a festmények
2010. október 21. csütörtök, 17:39
Az ősz folyamán megkezdődött az alapítványi kezdeményezés, és a honlap ismertetése. A honlapstatisztika szerint napi 5-25 látogatónk van stabilan. A Google szöveges keresésében a már nálunk őrzött ritkán felbukkanó személyek képei megjelennek. Most azon dolgozunk, ami eddig még nem sikerült, hogy a Google képkeresési funkciója szerint hogyan tudjuk úgy indexálni képeinket, hogy ott is megtalálják a keresett portrékat az érdeklődők. Ha valaki tudna ebben segíteni, az esetleg felgyorsítaná a megoldás kialakítását!
 
Az Abaújvári templom régészeti leleteinek kálváriája
2010. szeptember 15. szerda, 18:33

Egy évvel ezelőtt kaptunk értesítést Tóth István lelkipásztor úrtól, hogy az abaújvári templom feltárása során valószínűleg Perényi Péter sírköve kerülhetett elő. Örömmel továbbítottuk a hírt reneszánsz sírkő megszállott ismerőseinknek.

A mostani levél azonban nem ilyen kellemes tartalmú, sokkal inkább a kis magyar műemlékvédelmi kálvária címet viselhetné. A levelet azért tesszük közre, hogy akinek lehetősége van segíteni a helyzeten, az értesüljön a lehetőségről. Tóth úrnak pedig kitartást kívánunk, hogy ne adja fel a küzdelmet értékei megmentése érdekében!

A levél:

Egy műemlék templom felújításának tortúrája, avagy miért vannak ilyen szomorú állapotban műemlékeink?! 

Feleségemmel 2000. augusztus 22-én kerültünk pályakezdő lelkészként Abaújvárra. A gyülekezetbe érkezve azzal kellett szembesülnünk, hogy 14. századi temploma darabokra van szedve. Talán így lehet a legjobban szemléltetni: úgy néz ki, mint ahová bedobtak egy kibiztosított kézigránátot.

A padok egy közeli tanyán, aljzat felszedve, az ember a csupasz földön közlekedhet a templomban, egyszóval istentiszteleti helynek alkalmatlan. Az igazi megdöbbenést mégsem ez okozta, hanem a tényadatok: 1912-től tudják, hogy a templomban gótikus freskó van, 1974-ben az is kiderült, hogy nagyobb kiterjedésű a freskó maradvány, az 1997-es szondázáskor pedig megállapították, hogy a templomban közel 520m2 gótikus freskó található. Nemcsak hazánkban, de egész Közép-Európában egyedülálló, mint később kiderül az egyik legértékesebb templom, mely felbecsülhetetlen értéket hordoz magában. A jelentőségét még jobban növelte, amikor a 2008-as régészeti feltárás közben megtalálták a templom építtetőjének, Perényi Péternek közel 600 éves sírkövét.

Idejövetelünkkor úgy gondoltuk, hogy ha ilyen értékes templomról van szó, akkor 2-3 éven belül bizonnyal átadhatjuk a nagyközönségnek. Az élet azonban másképp akarta, a magyar bürokrácia, a MŰEMLÉKES előírások sokkal inkább tortúrát szültek mintsem felújítást.

A 2001-es évben kaptunk egy, akkor jelentősebb összeget a templomra a Milleneumi Vallási Alapból. Úgy gondoltuk, hogy ebből az összegből sokra vihetjük. Nem így lett! Közölték velünk el kell készíteni ilyen szakvéleményt, olyan szakvéleményt, amolyan szakvéleményt, ahhoz, hogy a terveket elkezdhessük elkészíteni. Megtettük. Volt köztük talajvédelmi, statikai, faanyagvédelmi, művészettörténeti, falképrestaurátori szakvélemény stb. persze egyik sem 2 forintba került. A legjobb az volt az egészben, hogy el kellett készíteni a tetőzet faanyagvédelmi szakvéleményét, holott a tervező fejében már akkor úgy volt elképzelve a templom, hogy egy méterrel meg lesz magasítva a homlokzat, illetve az akkorinál jóval csúcsosabb zsindelyfedésű tetőszerkezetet kap, tehát a szakvéleménynek semmi értelme nem lett, mert az egész tetőszerkezet új lett. Ezek után elkészült a templom komplett terve kiviteli tervvel együtt, a kertépítészeti terv, illetve a villamoshálózat terve. Minden készen állt, hogy elkezdhessük a felújítást. Csak időközben az a jelentősebb összeg, amit kaptunk arra is alig volt elég, hogy a tetőszerkezet faanyagát megvásároljuk.

Az elkövetkező két évben sikerült a tetőszerkezet cseréjére pénzt kerítenünk, illetve elvégezhettük templomunk falátvágásos szigetelését, mely nélkül elképzelhetetlen a freskók restaurálása.

Az ezt követő öt év csupa egyhelyben toporgást jelentett számunkra. Műemlék templom felújítására vagy nem volt kiírva pályázat, vagy felbontatlanul visszadobták pályázatunkat, vagy nem nyert.

A 2008-as esztendő újabb lendületet hozott templomunk életében. A Tiszáninneni Református Egyházkerülettől kaptunk anyagi támogatást, és elkezdődhetett a templom régészeti feltárásának folytatása. A régészeti feltárás azonban nem úgy történt, ahogyan azt mi elgondoltuk! Megkerestük a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, mi kell ahhoz, hogy a templom régészeti feltárása befejeződjék, és elkezdődhessen az építkezés. Közölték, közel 1millió forintért 8 nap alatt elvégzik két régésszel a feltárást a templom belsejében és a templomkertben, és ehhez még szükséges a számukra néhány szerszám, és napi öt ember. Elgondolkoztunk! A szerszám még csak-csak, de közel egymillióért 8 nap, és még öt embert is keressünk, aki eljön dolgozni 8 napon keresztül. Ingyen senki nem akar dolgozni, feketén az embereket nem lehet alkalmazni, ha vállalkozót keresünk, akitől embereket bérlünk napi 10 000 Ft egy ember, ez nyolc nap alatt 400 000Ft. Mit tegyünk? Végső megoldásként az Önkormányzathoz fordultunk, aki biztosította számunkra az emberi segítséget. Elkezdődhetett a régészeti feltárás. Két régész helyett érkezett egy, külső-belső teljes régészeti feltárás helyett megtörtént a belső, és az utólagos jelentésben olvashattuk: szükséges még a templom további régészeti kutatása!

Könyörgöm! Nem azt mondtuk a KÖSz-nek, hogy van 8 napra való pénzünk, hanem azt kérdeztük, mennyi kell, hogy befejeződjék a régészeti feltárás. Ha azt mondták volna 3 millió, és egy hónap alatt megvan, már meglenne a feltárás, és lehetne elkezdeni a felújítást. Valamilyen oknál fogva ez nem így történt, hogy miért, arra a kérdést máshol kell keresni, de a válaszban bizonnyal benne van számos műemlék épület szomorú sorsának miértje!

A régészeti feltárás utolsó napján előkerült Perényi Péter országbíró sírköve, aki a templom építtetője, és itt a templomban helyezték örök nyugalomra. Az évszázad lelete! - közölték velünk. És az évszázad lelete azóta is el van felejtve. Senki ide nem érkezett, hogy megvizsgálja, hogy mit csináljunk vele, hova forduljunk, semmi! Vagyis valami azért mégis. Néha hozzáértő szakemberek érkeznek, akik erre nyaralnak és meglátogatják a templomot, és ámulva csodálják az évszázad leletét!

Az igazi tortúra azonban akkor kezdődött, amikor azt hittük ez az év a miénk lesz. A templom teljes felújítása közel 300 millió forintot venne igénybe, mégis nagyon megörültünk annak a 40 millió forintnak, amit egy pályázaton nyertünk, ehhez jött még 4 millió forint, amit a freskókra nyertünk, valamint a Balsorsú Műemlékek Bálján mi lettünk a nyertesek, akik elhozhattuk a bál bevételét.

Úgy gondoltuk itt a felemelkedés, indul a felújítás! Nem így történt! Kezdődött ott, hogy a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) közölte velünk lejárt az építési engedélyünk, szerintünk nem. Értelmezési kérdés. Az engedélyre az van írva,: „az engedély a határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 2 év elteltével érvényét veszíti, kivéve ha az építési tevékenységet ez alatt az idő alatt megkezdték és az építés megkezdésétől számított öt éven belül az építmény használatba vételi engedély megadására alkalmassá válik.”

Mi az építés megkezdésétől számított 5 év lejárta előtt néhány héttel beküldünk egy tértivevényes levelet a KÖH-nek amiben kértük az engedély meghosszabbítását. Jó négy hónapnyi hiábavaló várakozás után, hosszas telefonálásnak köszönhetően sikerült kideríteni, hogy szerintük a kérelmünk nem helytálló, mert az időközben lejárt. Adjuk be újra a terveket, és kapunk új engedélyt. Megtettük! Igen ám, de az új engedélyben a kiviteli terveket újra kell terveztetni. Könyörgöm! Miért?! Miből?! Újabb pénzösszeg, ami nem építkezésre, hanem papírra megy el, és a felújítás vár!!!

A tortúra azonban tovább folytatódik! A freskók megmentésére, - mert a 4 millió forintot mentésre kaptuk,- is be kellett adni engedélyt. Megtettük! Meg is kaptuk az engedélyt. De milyen feltételekkel? A engedélynek a következő feltételei vannak:

-A munka megkezdését megelőzően előkészítendő egy átfogó épületfizikai szakvélemény, a károsító körülmények tisztázására azok elhárítására vonatkozó javaslatokkal.- Legalább a leletmentésként elvégzendő falképkonzerválás megtervezéséhez feltétlenül szükséges vizsgálatokat el kell végezni.-Kártérképen rögzítendők a különböző károsodások megjelenési formái. Az egyes károsodási típusokat kategorizálni kell.-Az épületfizikai szakvéleményen alapuló felhasználandó anyagokkal pontosított restaurálási tervet kell elkészíteni és szakmai zsűri elé bocsátani.-Állandó mikroklímában lehet a munkát elvégezni.-A munka megkezdését követően a restaurátor készítsen konzerválási próbát, melyet a Hivatalnak helyszíni konzultáció keretében mutasson be.

Elgondolkodtató! Ismerve a mérnöki óradíjakat, a munkanemek költségeit, mire mindezt elkészítjük az nyert összeg nagy része el fog fogyni úgy, hogy egy ecsetvonás nem sok annyi nem történt a freskókon. Mire a restauráláshoz érünk, felállványozzuk a képeket elfogy a pénz. Mire újra pénzt nyerünk, a szükséges dokumentációk érvényüket vesztik, újra kezdődik majd minden előröl. Mi fog történni a templommal?!

Nem tudjuk!  Az  biztos, az értékes freskók a 24. órában vannak! 2012-re, két év múlva jutunk el oda, hogy 100 éve annak, hogy tudjuk, értékes freskók vannak a templomban. És mi történt 100 év alatt?! A parókia irattárában felhalmozódott annyi irat a templommal és építésével kapcsolatban, hogy akár kívül belül kitapétázhatnánk vele!!! A helyzet azonban szörnyűbb mint száz évvel ezelőtt! Valaki tud segíteni?! Ha igen, akkor a 30/265-48-95-ös telefonszámon szívesen fogadjuk hívását.

Tóth István lelkipásztor

Abaújvár 2010. augusztus 24.

 
Előkerült rumunyesti Fábry János portréja
2010. július 26. hétfő, 09:30

A balatonfelvidéki lelet megérkezett: A nagyszerű képen rumunyesti Fábry János látható, akit 1858-ban bekövetkezett halála előtt egy évvel festett le a festő.

Nagy Iván így ír a rumunyesti Fábry család megalapítójáról:

Fábry János, ki Breznó-Bányáról származott Pestre, hol szép vagyonra tevén szert, Krassó vármegyében kir. adomány mellett szerzé Rumunyest helységet, melyről családja előnevét vevé.
Czimere függőlegesen kétfelé osztott paizs. A jobboldali vörös mezőben hármas dombon méh-kaptár áll, mely körül méhek szállongnak. A baloldali kék mezőben arany oroszlán áll hátulsó két lábán, első jobb lábában kivont kardot villogtatva. A paizs fölötti sisak koronáján fészkén ülő, s melljéből fiainak táplálékul vérét ontó pellikán látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A czimert s előnevet adó helységet szerző Fábry János Pesten meghalt 1858-ki octob. 15-én, kora 73-dik évében.

Ezúton köszönjük a festmény tulajdonosának, hogy adatbázisunkon keresztül gyönyörködhetünk a festményben!

 
Nagyszerű lelet a gyulakeszi Stílus Galériában!
2010. július 19. hétfő, 15:42

Szenzációsan szép, kíváló portréra bukkant Reicher Péter Balatonfelvidéken

Az ábrázolt személyről és magáról a festményről hamarosan megérkeznek az információk a festmény tulajdonosától! Addig kérjük legyenek szíves türelemmel, mert megéri!

 

 
Bercsényi portré nyomában
2010. július 05. hétfő, 11:42

Párizsban való tartózkodás során Hrabéczy Andrea, alapítványunk kuratóriumi elnöke, felkereste a Párizsi Hadtörténeti Múzeumban fellelhető Bercsényi László - Franciaország marshallja - fiának, Ferencnek portréját. 

Bercsényi Ferenc Antal, székesi, gr., Antoine François comte de Berchényi (Lunéville, Fro., 1744. jan. 17.-London, 1811. jan. 25.): generális. - Bercsényi László fia, a máltai lovagrend tagja. 1756: kapitány apja francia huszárezredében, 1757: megsebesült a protestáns Poroszország elleni hétéves háborúban, 1762: fivére halála után az apja által alapított huszárezred tulajd-a, 1768: a Commercy hercegség katonai kormányzója, Lotharingia és Bar fejedelemségének főlovászmestere. 1769: kitüntették a Szt János-renddel, 1771: a Szt Lajos-rend lovagkeresztjével, 1780: brigadéros, 1781: genelális, 1784: belső-franciaországi helyettes vezénylő parancsnok. 1789: a rendi gyűlés tagja, a 17. sorhadosztály parancsnoka. 1791: royalistaként lemondott rangjáról, beosztásáról és Bécsbe emigrált. 1793: Londonban telepedett le. (forrás: Zachar József)

Az amatőr fényképfelvétel helyett kísérletet teszünk a múzeumtól egy jó minőségű kép megszerzésére.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
10 / 11 oldal