2012. január 16-án kiadásra került az első sajtóközleményünk, az alábbi tartalommal. A sajtóközlemény nem váltott ki visszhangot, amelyből azt a következtetést vontuk le, hogy igenis szükség van tevékenységünk további intenzív ismertetésére!

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Egy nemzeti portrétár kialakításának lehetősége kerüljön be a múzeum negyed készülő koncepciójába

Sok ország rendelkezik nemzeti portrétárral, amely intézet hivatott az adott ország történelmi személyiségeiről fönnmaradt arcképeket gyűjteni, kutatni valamint állagmegóvásáról gondoskodni. Magyarországon ezt a szerepet költségvetési szervként a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, civil kezdeményezésként pedig a Nemzeti Portrétár Alapítvány tölti be.

A múzeum negyed koncepciójának kidolgozásakor célszerű lenne, ha egy nemzeti portrétár kialakításának lehetősége is figyelembe kerülne.

Budapest, 2012, január 10. – Többek között Anglia, Franciaország és Ausztria is rendelkezik olyan intézménnyel, amely arra hivatott, hogy nemzete tagjainak portréit kutassa, őrizze, és bemutassa. A Nemzeti Portrétár közel egy éves adatbázisának statisztikai kiértékelése után megállapítható, hogy idehaza is nagy az érdeklődés a történelmi arcképek iránt. A www.npg.hu adatbázisban jelenleg 1180 arckép található meg. A honlapnak a 2011. február 1-jei indulása óta 5190 látogatója volt, akik összesen a honlapon 60 341 oldalt látogattak meg. A honlap 34,5%-ban visszatérő látogatói átlagban kéthetenként tekintenek be újdonságok után kutatva. A hazai látogatókon kívül legtöbben Szlovákia és Románia területéről, Ausztriából, Németországból és a tengeren túlról látogattak el a honlapra. A legtöbben gróf Siskovich Józsefnek (1719 – 1783), Mária Terézia altábornagyának arcképére voltak kíváncsiak. A második leglátogatottabb portré Sztáray Imréné, Zichy Anna Terézia volt, ezt követte Báthory Erzsébet és Zichy Ádám arcképének látogatottsága.

Hazánkban legutoljára 1988-ban volt nagyszabású történelmi portrékiállítás. Horvátországban Zágrábban 2008-ban, Szlovákiában Liptószentmiklóson 2009-ben, Szerbiában Szabadkán 2011-ben rendeztek, Németországban Münchenben pedig jelenleg még nyitva tart a történelmi személyeket felvonultató arckép kiállítás. A magyarországi helyzet egyik lehetséges oka, hogy idehaza a nemzeti portrétár gyűjteménye nem rendelkezik állandó kiállító-helyiséggel. A jelenlegi helyzet továbbá nem igazán kedvez a polgári, nemesi arcképek gyűjteményeinek bővítéséhez, a festmények állagmegőrzésének, netán restaurálásához, a kutathatóságának, és interneten történő széleskörű eléréséhez, valamint folyamatosan megújuló kiállítások szervezéséhez.

A Nemzeti Portrétár Alapítvány nevében Sándor Ákos és Reicher Péter éppen a fent felsoroltak érdekében kezdeményeztek megbeszélést a Baán László által vezetett kormánybiztossággal. Az iroda nevében dr. Radványi Orsolya hallgatta meg az előterjesztést, amelyben Sándor és Reicher egy nemzeti portrétár számára kértek helyet a készülő múzeum negyed koncepcióban. „Magyarország hosszú történelmét számos személyiség befolyásolta legyen az orvos, kézműves, kereskedő, pap, színész, politikus, vagy gazdálkodó. Egy nemzeti portrétár létrejötte - amelyet célunknak és egyben kötelességünknek is érzünk - lehetővé tenné a múlt és a jelen találkozását a tekinteteken keresztül,”- mondta Reicher Péter.

Háttér

A Nemzeti Portrétár Alapítvány 2010-óta működik, elsődleges célja felkutatni és internetes adatbázisban bárki számára elérhetővé tenni mindazoknak a hölgyeknek és uraknak még fellelhető arcképét, akik életükkel, munkásságukkal részesei voltak a magyar történelemnek. Tevékenységükkel történészek, illusztrátorok, művészettörténészek, családfakutatók, oktatók, és bárki érdeklődő munkáját kívánják támogatni.

Bővebb információ:

Molnár Zsolt, Nemzeti Portrétár Alapítvány

Telefon: 06-209-776-492 honlap: www.npg.hu

Email: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Mint korábbi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, Münchenben 2012. január 12-én zár be a HYPO-Kulturstiftungban -Theatinerstasse 8.- megrendezett nagyszabású portrékiállítás. A személyes részvétel szinte kötelezőszerű volt alapítványunk részéről, hiszen az 1500-as évek környékén kialakuló német portréfestészet bemutatásának tapasztalataira mindenképp szükségünk lesz egyszer, valamikor. A kiállításra Reicher Péter látogatott Münchenbe, akinek személyes beszámolóját az alábbiakban tesszük közre.

A München felé vezető  hat és félórás út éppen elegendő ahhoz, hogy az ember átgondolja, mit is szeretne megfigyelni a kiállítás alkalmával: Miért időszerű ma Münchenben, a mohácsi vész időszakából származó német személyek arcképét bemutatni? Ötvözik-e a szervezők a múltat és a modernt? Milyen is egy bank által szponzorált kiállítóhelység a sétálóutca kellős közepén? Milyen alapos a katalógus, és hány nyelvre fordították le? A teremőrök leordítják-e a gyermeklátogatók szüleinek fejét? Hogyan oldják meg a biztonságot? Mikor lesz megint Magyarországon is újra portrékiállítás az 1988-ban megrendezett óta?

Meglepetés: A számomra eddig ismeretlen kiállítóterem, a város egyik sétálóutcáján egy modern üzletközpont 1 emeletén helyezkedik el, egy szokásos nagy alapterületű ruhabolt tőszomszédságában. Hmm, lehet, hogy vége az önálló múzeum épületeknek? A fűtés, biztonság, parkolási lehetőség, majd utána beugrom szandált venni praktikum űberelni fogja az Andrássy út villa hangulatát? Nyitás után hat perccel már 14 fő állt a kasszánál sorban! Ez jó jelnek ígérkezett! A ruhatárban ingyen lógnak a bajor lódenek, a keleti kis-hátizsákot ingyen rejti el a látogatói szekrényke. A jegyvizsgálat mosolygós, de alapos. A Dürer - Cranach - Holbein témakör magyarázatai, német-angol kiadásban jól olvashatóak a tablókon. Belépve az első terembe látom, hogy a lényeg a KÉP. Sötétebb árnyalatú drapériákon lebegnek a képek. Nincs damil, nincs lánc. De korlát se az 513 éves képek előtt! Minden kép előtt egy moderált méretű kis dobogó van, amelyre érdekes módon egy bajor látogató sem lép fel! A látogatók a dobogót (20 cm magas, cc 1 * 1,2 m) körbeállják, és lehetőségük szerint behajolva a képig elmerülnek a részletekben. És jéééé, egy olajkép sem csillog a múzeumi megvilágítástól! Kristály tisztán lehet látni minden irányból, és lehet élvezni az 500 éves ecsetvonásokat minden egyes kép esetén! És az elmaradhatatlan, rettegő tekintetű teremőrök? Vagy itt feltalálták a láthatatlan-köpenyt? Azonnal vásárolok egy galériára valót és hozom haza! A számtalan frankfurti, müncheni, new-yorki, londoni, madridi, varsói, bécsi, bázeli, lyoni műremekek mellet jó volt látni két ismerős darabot a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumból! Ilyen jelenében és múltjában egyszerre internacionalista kiállításon a mesterekre, és az ábrázoltakra vonatkozó adatok az adott történelmi kor szerint voltak hitelesen feltüntetve. Így minden látogató a legnagyobb lelki békében koncentrálhatott a számtalan remekműre!

A kiállítás német nyelvű katalógusának felbontását a gyermekek lefektetése utánára időzítettem, helyesen. Az érzés hátborzongató volt! Akit érdekel a gyönyörű katalógus, megmutatom szívesen!

Reicher Péter 

A Nagyházi Aukciós Ház és a Nemzeti Portrétár Alapítvány között írásos támogatási szerződés született, amely keretében Nagyházi Csaba úr biztosította, hogy aukciójukon keresztül megfordult, és a jövőben megforduló portrék digitális képét, illetve a festményekre vonatkozó adatokat publikálás, és kutatás céljából átadja az alapítvány számára.

Az alapítvány vállalta, hogy lehetőségeihez képest segít beazonosítani a képen szereplő személyeket, illetve publikálja honlapján a kapott portrékat!

A nagyszerű támogatást ezúton is köszönjük!

Nem régiben egy olvasónk jelezte, hogy „miért egyforma Bessenyei György (NPG461), és Czirjék Mihály (NPG340) arcképe adatbázisunkban?”

És valóban ugyan az volt! Napokba tellett, mire sikerült összehasonlítani két forrást: Széll Farkas, a nagybesenyői Bessenyey-család története, 1890-ben írott művében Bessenyei arcképe megegyezik Hellebronth Kálmán, A magyar testőrség névkönyve, Czirjék Mihály képével.

Néhány nap múlva szerencsére megjött a válasz kedves olvasónktól, aki blogján is közli a választ.

Természetesen Őt, a "bihari remetét", Mária Terézia magyar testőrségének elismert tagját, írót, gondolkodót, a magyar felvilágosodás korai vezéralakját. (Ágis tragédiája, Tariménes utazása, stb.) A szobrot, Kallós Ede alkotását, 1899-ben avatták fel közadakozásból, amelyet ma is láthatunk Nyíregyházán

Bessenyei rövid életrajza:1746, vagy 47-ben született Tiszabercelen, ősrégi magyar nemesi családban. 1765-ben felveszik Mária Terézia magyar nemesi testőrségébe. Itt kezd foglalkozni irodalommal. A felvilágosodás egyik vezéralakjává képezi magát. A testőrséből 1773-ban kiválik. Idős korában Kovácsipusztán (Bakonszeg) lévő birtokára vonul vissza. Sokat ír, de írásait a cenzor nem engedi megjelenni. Régi sírja Kovácsipusztai háza kertjében állt.

A Nyíregyházi Bessenyei szobor "IGAZ" története azonban meglepetést tartalmaz:
Bizony, nem Bessenyeit ábrázolja, hanem egy Czirjék Mihály (NPG340) nevű, szintén Mária Terézia testőrségében szolgáló nemes embert, írót, Bessenyei barátját!

Története pedig a következő:
Czirjék Imre Szatmár-megyei nemes birtokos egy olajképet ajándékoz 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. A képet Arany János akkori főtitkár veszi át. A képen felirat nem volt. Beteszik a raktárba, lassan elfeledkezve róla. Sok évvel később, egy leltár alkalmával, mint Bessenyei Györgyöt ábrázoló portrét határozzák meg a testőrség egyenruhája alapján. Mikor Szabolcs vármegye elhatározza, hogy szobrot emelnek a megye híres szülöttjének, a M.T. Akadémiától kérnek hiteles Bessenyei portrét. Az Akadémia akkori főtitkára, Szily Kálmán ezt az olajképet ajánlja mintának, mint Bessenyei egyetlen hiteles portréját. E kép alapján mintázza a szobrot a szobrász Kallós Ede. A szobor 1899-i felavatása után egy felháborodott öregúr keresi meg Szily Kálmánt Pesten. Köszöni a megtiszteltetést, de nagy tévedés történt. A szobor nem Bessenyeit ábrázolja, hanem az ő szép apját, Czirjék Mihályt. A képét ő maga adta át régen Arany Jánosnak, az Akadémia akkori főtitkárának!

Arany Jánosnak átadott festményt, amely Czirjék Mihályt (NPG340) ábrázolja, ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. (Festette:Szathmáry Király Pál.) Erről az olajképről rajzolták az összes Bessenyeit ábrázoló képet, így tévesen szerepel Széll Farkas, a nagybesenyői Bessenyey-család története, 1890-ben írott mű kezdetén is!

A sztoriról Sz. Sz. Levente úr így ír blogjában: „Hetekig kerestem az interneten valódi Bessenyei képet, de nem találtam egyet sem! Hogy miért? Itt válasz: 
Mikor Kazinczy Ferenc a "nemzet panteonjába" képet kért Bessenyei Györgytől, Ő ezt válaszolja: "NEM VAGYOK LERAJZOLVA. ÉN A KÉPEMET TSAK ELEVENEN HASZNÁLOM! -  aki nem hiszi-járjon utána!“

Forrás: http://martelyman.blogspot.com/

Az észrevételt köszönjük, és azóta mi is kicseréltük Bessenyei György portréját!  NPG