Reicher Péter a napokban járt a horvátországi Zagorje régióban síremlékek után kutatva. Gyűjtő körútja szép eredményekkel gazdagította portrétárunkat!

Első állomáshelye, a honlapot rendszeresen látogató Csokán Péter javaslatára, Ivanec/Ivánc helység római katolikus temploma volt. A templomban őrzik ugyanis, gersei Pethő János (+1616) egész alakos sírkövét, amelyet érdemes egybevetni a kidolgozásában igen hasonló Thuróczy Benedek sírkövével (+ 1616), Vinica.

Második megállóhelye a lepoglovai pálos kolostor volt. Corvin János (+1504) sírjáról az interneten is csak 30 éves képet, vagy rajzot lehet találni, ugyanis a Corvin János által újjáépített pálos kolostort a jugoszláv időkben börtönnek használták. Reichernek szerencséje volt, mert a restaurátorok beengedték a jelenleg is restaurálás alatt álló templomba, ahol nem csak a csodásan megújított Corvin János sírjáról készíthetett nagyszerű felvételeket, hanem az interneten eddig nem publikált Patachich II. László (+1705) barokk síremlékét is kedvére fotózhatta. Egy harmadik, két megszeppent katonát ábrázoló figurális síremlék is megtalálható a templomban: "SUB HAC PETRA PETRUS CUM PAULO..." kezdetű felirattal, de ennek feldolgozása még folyamatban van.

A trakostyáni Draskovich család ősi temetkezési helyének számító Bednja falu templomában pihenő Draskovich Gáspár II. és felesége Székely Katalin sírját nem sikerült megnézni, mert a templom ez alkalommal zárva volt.

Kárpótlásképpen Pregradában, a Nagyboldogasszony templomban maga a plébános segített eltolni a padozatot, hogy Keglevich Simon III. (+1579) címeres-feliratos sírköve felett befalazott késő reneszánsz stílusban megalkotott sírkő lencsevégre kerülhessen. A sírt a horvát nyelvű internet Keglevich Péternek tulajdonítja helytelenül. A latin felirat világosan írja, hogy " EPITAFIUM OVOD G D GEORGIO GORVP D:B.....", vagyis a síron látható térdeplő páncélos alak nem más, mint a varasdi alispán, besanczi Gorup György. Ritka érdekességképpen olvashatóak a gyermekek kőbe vésett nevei, így Anna, Susanna,...

Az egynapos út utolsó állomása Veliki Tabor vára, a Ráttkay család  ősi fészke volt. Noha a vár évek óta zárva a látogatók elől a folyó felújítás miatt, mégis sikerült Ráttkay Péter II. (+1586) sírjának másolatáról képet készíteni. Az eredeti sír állítólag a közeli Desinic falu templomában van, amely azonban zárva volt.

Június 3-án levelet kaptunk, amelyben egy CD-t találtunk és egy rövid kézzel írott levélkét: "Sok sikert alapítványukhoz!"

A CD-t megnyitva örömmel tapasztaltuk, hogy 75 darab kép szerepel rajta. Az ábrázoltak neveiből - Pejácsevich, Erdődy, Kulmer, Eltz, Khuen-Bélási, Draskovich, stb - arra következtetünk, hogy dél-vidéki, horvát polgárok és nemesek arcképeit küldte meg számunkra az ismeretlen jótevőnk. A festmények egyértelműen a 19. századig elkészültek, tehát szerzői jogi kérdések nem merülhetnek fel. Az azonban tisztázatlan számunkra, - hisz jópár képet szúrópróba szerűen igyekeztünk a neten megtalálni, sikertelenül, -, hogy milyen forrásból származhatnak a képek digitalizált változatai. Ezért arra kérünk bárkit, hogy amennyiben tudomása van a képek eredetéről, esetleges szerzői jog fennállásáról, vagy a forrásról, kérem azonnal keressen minket!

Amíg nem kapunk olyan információt, miszerint nem szabad publikálnunk a képeket, örömmel osztjuk meg a kapott portékat Önökkel!

Alapítványunk a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában bemutatkozó látogatást tett, melyen a két szervezet közötti együttműködésről egyeztetettünk kihangsúlyozva a közös célokat és a kölcsönös segítségnyújtást.

Ezúton is köszönjük Vajda László osztályvezető úrnak, hogy időt szakított ránk.