Egy nemzeti portrétár kialakításának lehetősége kerüljön be a múzeum negyed készülő koncepciójába |
2012. január 19. csütörtök, 09:29
2012. január 16-án kiadásra került az első sajtóközleményünk, az alábbi tartalommal. A sajtóközlemény nem váltott ki visszhangot, amelyből azt a következtetést vontuk le, hogy igenis szükség van tevékenységünk további intenzív ismertetésére!
SAJTÓKÖZLEMÉNY Egy nemzeti portrétár kialakításának lehetősége kerüljön be a múzeum negyed készülő koncepciójába Sok ország rendelkezik nemzeti portrétárral, amely intézet hivatott az adott ország történelmi személyiségeiről fönnmaradt arcképeket gyűjteni, kutatni valamint állagmegóvásáról gondoskodni. Magyarországon ezt a szerepet költségvetési szervként a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka, civil kezdeményezésként pedig a Nemzeti Portrétár Alapítvány tölti be. A múzeum negyed koncepciójának kidolgozásakor célszerű lenne, ha egy nemzeti portrétár kialakításának lehetősége is figyelembe kerülne. Budapest, 2012, január 10. – Többek között Anglia, Franciaország és Ausztria is rendelkezik olyan intézménnyel, amely arra hivatott, hogy nemzete tagjainak portréit kutassa, őrizze, és bemutassa. A Nemzeti Portrétár közel egy éves adatbázisának statisztikai kiértékelése után megállapítható, hogy idehaza is nagy az érdeklődés a történelmi arcképek iránt. A www.npg.hu adatbázisban jelenleg 1180 arckép található meg. A honlapnak a 2011. február 1-jei indulása óta 5190 látogatója volt, akik összesen a honlapon 60 341 oldalt látogattak meg. A honlap 34,5%-ban visszatérő látogatói átlagban kéthetenként tekintenek be újdonságok után kutatva. A hazai látogatókon kívül legtöbben Szlovákia és Románia területéről, Ausztriából, Németországból és a tengeren túlról látogattak el a honlapra. A legtöbben gróf Siskovich Józsefnek (1719 – 1783), Mária Terézia altábornagyának arcképére voltak kíváncsiak. A második leglátogatottabb portré Sztáray Imréné, Zichy Anna Terézia volt, ezt követte Báthory Erzsébet és Zichy Ádám arcképének látogatottsága. Hazánkban legutoljára 1988-ban volt nagyszabású történelmi portrékiállítás. Horvátországban Zágrábban 2008-ban, Szlovákiában Liptószentmiklóson 2009-ben, Szerbiában Szabadkán 2011-ben rendeztek, Németországban Münchenben pedig jelenleg még nyitva tart a történelmi személyeket felvonultató arckép kiállítás. A magyarországi helyzet egyik lehetséges oka, hogy idehaza a nemzeti portrétár gyűjteménye nem rendelkezik állandó kiállító-helyiséggel. A jelenlegi helyzet továbbá nem igazán kedvez a polgári, nemesi arcképek gyűjteményeinek bővítéséhez, a festmények állagmegőrzésének, netán restaurálásához, a kutathatóságának, és interneten történő széleskörű eléréséhez, valamint folyamatosan megújuló kiállítások szervezéséhez. A Nemzeti Portrétár Alapítvány nevében Sándor Ákos és Reicher Péter éppen a fent felsoroltak érdekében kezdeményeztek megbeszélést a Baán László által vezetett kormánybiztossággal. Az iroda nevében dr. Radványi Orsolya hallgatta meg az előterjesztést, amelyben Sándor és Reicher egy nemzeti portrétár számára kértek helyet a készülő múzeum negyed koncepcióban. „Magyarország hosszú történelmét számos személyiség befolyásolta legyen az orvos, kézműves, kereskedő, pap, színész, politikus, vagy gazdálkodó. Egy nemzeti portrétár létrejötte - amelyet célunknak és egyben kötelességünknek is érzünk - lehetővé tenné a múlt és a jelen találkozását a tekinteteken keresztül,”- mondta Reicher Péter. Háttér A Nemzeti Portrétár Alapítvány 2010-óta működik, elsődleges célja felkutatni és internetes adatbázisban bárki számára elérhetővé tenni mindazoknak a hölgyeknek és uraknak még fellelhető arcképét, akik életükkel, munkásságukkal részesei voltak a magyar történelemnek. Tevékenységükkel történészek, illusztrátorok, művészettörténészek, családfakutatók, oktatók, és bárki érdeklődő munkáját kívánják támogatni. Bővebb információ: Molnár Zsolt, Nemzeti Portrétár Alapítvány Telefon: 06-209-776-492 honlap: www.npg.hu Email:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
|
Beszámoló a müncheni portrékiállításról |
2011. december 18. vasárnap, 16:10
Mint korábbi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, Münchenben 2012. január 12-én zár be a HYPO-Kulturstiftungban -Theatinerstasse 8.- megrendezett nagyszabású portrékiállítás. A személyes részvétel szinte kötelezőszerű volt alapítványunk részéről, hiszen az 1500-as évek környékén kialakuló német portréfestészet bemutatásának tapasztalataira mindenképp szükségünk lesz egyszer, valamikor. A kiállításra Reicher Péter látogatott Münchenbe, akinek személyes beszámolóját az alábbiakban tesszük közre. A München felé vezető hat és félórás út éppen elegendő ahhoz, hogy az ember átgondolja, mit is szeretne megfigyelni a kiállítás alkalmával: Miért időszerű ma Münchenben, a mohácsi vész időszakából származó német személyek arcképét bemutatni? Ötvözik-e a szervezők a múltat és a modernt? Milyen is egy bank által szponzorált kiállítóhelység a sétálóutca kellős közepén? Milyen alapos a katalógus, és hány nyelvre fordították le? A teremőrök leordítják-e a gyermeklátogatók szüleinek fejét? Hogyan oldják meg a biztonságot? Mikor lesz megint Magyarországon is újra portrékiállítás az 1988-ban megrendezett óta? Meglepetés: A számomra eddig ismeretlen kiállítóterem, a város egyik sétálóutcáján egy modern üzletközpont 1 emeletén helyezkedik el, egy szokásos nagy alapterületű ruhabolt tőszomszédságában. Hmm, lehet, hogy vége az önálló múzeum épületeknek? A fűtés, biztonság, parkolási lehetőség, majd utána beugrom szandált venni praktikum űberelni fogja az Andrássy út villa hangulatát? Nyitás után hat perccel már 14 fő állt a kasszánál sorban! Ez jó jelnek ígérkezett! A ruhatárban ingyen lógnak a bajor lódenek, a keleti kis-hátizsákot ingyen rejti el a látogatói szekrényke. A jegyvizsgálat mosolygós, de alapos. A Dürer - Cranach - Holbein témakör magyarázatai, német-angol kiadásban jól olvashatóak a tablókon. Belépve az első terembe látom, hogy a lényeg a KÉP. Sötétebb árnyalatú drapériákon lebegnek a képek. Nincs damil, nincs lánc. De korlát se az 513 éves képek előtt! Minden kép előtt egy moderált méretű kis dobogó van, amelyre érdekes módon egy bajor látogató sem lép fel! A látogatók a dobogót (20 cm magas, cc 1 * 1,2 m) körbeállják, és lehetőségük szerint behajolva a képig elmerülnek a részletekben. És jéééé, egy olajkép sem csillog a múzeumi megvilágítástól! Kristály tisztán lehet látni minden irányból, és lehet élvezni az 500 éves ecsetvonásokat minden egyes kép esetén! És az elmaradhatatlan, rettegő tekintetű teremőrök? Vagy itt feltalálták a láthatatlan-köpenyt? Azonnal vásárolok egy galériára valót és hozom haza! A számtalan frankfurti, müncheni, new-yorki, londoni, madridi, varsói, bécsi, bázeli, lyoni műremekek mellet jó volt látni két ismerős darabot a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumból! Ilyen jelenében és múltjában egyszerre internacionalista kiállításon a mesterekre, és az ábrázoltakra vonatkozó adatok az adott történelmi kor szerint voltak hitelesen feltüntetve. Így minden látogató a legnagyobb lelki békében koncentrálhatott a számtalan remekműre! A kiállítás német nyelvű katalógusának felbontását a gyermekek lefektetése utánára időzítettem, helyesen. Az érzés hátborzongató volt! Akit érdekel a gyönyörű katalógus, megmutatom szívesen! Reicher Péter |
Együttműködési szerződés Nagyházi Csaba aukciós házával |
2011. december 02. péntek, 23:21
A Nagyházi Aukciós Ház és a Nemzeti Portrétár Alapítvány között írásos támogatási szerződés született, amely keretében Nagyházi Csaba úr biztosította, hogy aukciójukon keresztül megfordult, és a jövőben megforduló portrék digitális képét, illetve a festményekre vonatkozó adatokat publikálás, és kutatás céljából átadja az alapítvány számára. Az alapítvány vállalta, hogy lehetőségeihez képest segít beazonosítani a képen szereplő személyeket, illetve publikálja honlapján a kapott portrékat! A nagyszerű támogatást ezúton is köszönjük! |
Miért egyezett meg Bessenyei György, és Czirjék Mihály portréja? |
2011. november 05. szombat, 14:58
Nem régiben egy olvasónk jelezte, hogy „miért egyforma Bessenyei György (NPG461), és Czirjék Mihály (NPG340) arcképe adatbázisunkban?” És valóban ugyan az volt! Napokba tellett, mire sikerült összehasonlítani két forrást: Széll Farkas, a nagybesenyői Bessenyey-család története, 1890-ben írott művében Bessenyei arcképe megegyezik Hellebronth Kálmán, A magyar testőrség névkönyve, Czirjék Mihály képével. Néhány nap múlva szerencsére megjött a válasz kedves olvasónktól, aki blogján is közli a választ. Természetesen Őt, a "bihari remetét", Mária Terézia magyar testőrségének elismert tagját, írót, gondolkodót, a magyar felvilágosodás korai vezéralakját. (Ágis tragédiája, Tariménes utazása, stb.) A szobrot, Kallós Ede alkotását, 1899-ben avatták fel közadakozásból, amelyet ma is láthatunk Nyíregyházán Bessenyei rövid életrajza:1746, vagy 47-ben született Tiszabercelen, ősrégi magyar nemesi családban. 1765-ben felveszik Mária Terézia magyar nemesi testőrségébe. Itt kezd foglalkozni irodalommal. A felvilágosodás egyik vezéralakjává képezi magát. A testőrséből 1773-ban kiválik. Idős korában Kovácsipusztán (Bakonszeg) lévő birtokára vonul vissza. Sokat ír, de írásait a cenzor nem engedi megjelenni. Régi sírja Kovácsipusztai háza kertjében állt. A Nyíregyházi Bessenyei szobor "IGAZ" története azonban meglepetést tartalmaz: Bizony, nem Bessenyeit ábrázolja, hanem egy Czirjék Mihály (NPG340) nevű, szintén Mária Terézia testőrségében szolgáló nemes embert, írót, Bessenyei barátját! Története pedig a következő: Czirjék Imre Szatmár-megyei nemes birtokos egy olajképet ajándékoz 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémiának. A képet Arany János akkori főtitkár veszi át. A képen felirat nem volt. Beteszik a raktárba, lassan elfeledkezve róla. Sok évvel később, egy leltár alkalmával, mint Bessenyei Györgyöt ábrázoló portrét határozzák meg a testőrség egyenruhája alapján. Mikor Szabolcs vármegye elhatározza, hogy szobrot emelnek a megye híres szülöttjének, a M.T. Akadémiától kérnek hiteles Bessenyei portrét. Az Akadémia akkori főtitkára, Szily Kálmán ezt az olajképet ajánlja mintának, mint Bessenyei egyetlen hiteles portréját. E kép alapján mintázza a szobrot a szobrász Kallós Ede. A szobor 1899-i felavatása után egy felháborodott öregúr keresi meg Szily Kálmánt Pesten. Köszöni a megtiszteltetést, de nagy tévedés történt. A szobor nem Bessenyeit ábrázolja, hanem az ő szép apját, Czirjék Mihályt. A képét ő maga adta át régen Arany Jánosnak, az Akadémia akkori főtitkárának! Arany Jánosnak átadott festményt, amely Czirjék Mihályt (NPG340) ábrázolja, ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. (Festette:Szathmáry Király Pál.) Erről az olajképről rajzolták az összes Bessenyeit ábrázoló képet, így tévesen szerepel Széll Farkas, a nagybesenyői Bessenyey-család története, 1890-ben írott mű kezdetén is! A sztoriról Sz. Sz. Levente úr így ír blogjában: „Hetekig kerestem az interneten valódi Bessenyei képet, de nem találtam egyet sem! Hogy miért? Itt válasz: Mikor Kazinczy Ferenc a "nemzet panteonjába" képet kért Bessenyei Györgytől, Ő ezt válaszolja: "NEM VAGYOK LERAJZOLVA. ÉN A KÉPEMET TSAK ELEVENEN HASZNÁLOM! - aki nem hiszi-járjon utána!“ Forrás: http://martelyman.blogspot.com/ Az észrevételt köszönjük, és azóta mi is kicseréltük Bessenyei György portréját! NPG |
|
|